I. Koháry István születési helye és ideje ismeretlen, viszont már kisgyermek korában szerepel az oklevelekben, első ízben 1629-ben a szentantali levéltár irataiban. Korán árvaságra jutott, gyámja a szécsényi várkapitány, Eszterházy Dániel volt. Az Eszterházyak hazaszeretetre, a császárhoz való hűségre, valamint a törökök elleni harcra nevelték. Amint felserdült, átvette családja örökségét és Csábrágon telepedett le. Feleségével, Balassa Judittal 6 gyermekük volt: II. István, Farkas, Gábor, János, Imre és lányuk, Zsófia. Édesapjához, Koháry Péterhez hasonlóan kiváló katona volt. Ahol kardja kevés volt, ott Viktor nevezetű lova segítette.
1647-ben Szécsény, 1657-ben pedig Fülek főkapitánya lett. Amikor a török elfoglalta Balassagyarmatot, Koháry István a szécsényi várat nem érezte elég erősnek, s ezért felgyújtatta. Ottani katonaságát, pontosabban 300 lovast és 200 gyalogost Fülekre helyeztetett. Később a civil lakosság egy része is a városba jött (például a szécsényi szabók). A füleki vár fontos volt a törökök elleni harcban, s ennek megfelelően is bánt vele. 1661-ben megerősítette és felújítatta.
Abból az időből, amikor Koháry István füleki várkapitány volt, fennmaradt Széchy Mária (Wesselényi Ferenc felesége) Kohárynak intézett levele, melyben mint jó barátját arra kéri, hogy álljon ki mellette és férje mellett, s jelezze az udvar felé álláspontjukat, valamint szóljon az érdekükben az ellenségeiknek (legfőképp Nádasdy Ferencre gondolva), ne híreszteljenek róluk hazugságokat és egyéb rosszindulatú pletykákat. A levélből jól látszik, hogy Koháry Istvánnak jó hírneve és komoly tekintélye volt, mivel közbenjárásától azt remélték, hogy Báthori Erzsébet, az ún. „vérgrófnő“ unokájára, a gazdag, magas rangot betöltő, jövőbeli országbíró Nádasdyra is befolyással tud lenni.
1661-ben, Balassa Ferenc halála után Hont főispánja lett. 1664-ben bányavidéki főkapitánnyá nevezték ki, de a lévai ütközetben halálosan megsebesülvén, szépen indult pályájának hirtelen vége szakadt. Hősi halált halt, 7 lövést kapott, kiesett a nyeregből, viszont lába a kengyelben ragadt. Lova egészen Garamkeszi határáig hurcolta holttestét, ahol megtalálták, kápolna őrzi emlékét. Csábrág várában temették el, később fia, II. Koháry István kérésére maradványait a garamszentbenedeki kolostorban található családi kriptába helyezték át.
Forrás:
- A füleki vár évszázadai, Füleki Vármúzeum, 2014
- Hlodák Pavol: Šľachtické rody Koháry a Coburg, Muránsky gróf, Kermar s.r.o., 2009, Kalinovo
- Melicher Jozef: Tekovské povesti, Tatran, 1989, Bratislava. In: https://www.levice.sk/download_file_f.php?id=068382&fbclid=IwAR3qQYgVCP_oytWg_VubHGBspjum4FqxcYvNYDK34y59Mdwm8wTdaP0C3Z8
- Országos Monografia Társaság: Magyarország vármegyéi és városai, Méry Ratio Kiadó Kft., 2018, Budapest