A Bebek család egyike volt Felső-Magyarország legbefolyásosabb családainak, mivel tagjai a XIV. és XV. században jelentős országos tisztségeket töltöttek be. Birtokaik főként Nógrád, Gömör, Abaúj, Torna és Borsod vármegyékben terültek el. Legfontosabb váraik Salgó, Boldogkő, Szádvár és Krasznahorka voltak.
Fülek „ősi jogon“, a felesége hozományaként, 1544-ben került Bebek Ferenc, Gömör vármegyei főispán tulajdonába. Az ő idejében zajlott le a füleki vár széleskörű modernizációja. Alessandro da Vedano olasz hadi építész tervei alapján bővítette ki és erődítette meg, aki terveiben már az ágyúharc követelményeit is számításba vette. A 16. században a palota homlokzatához egy félkör alakú tornyot építettek, melynek magaslati helyzetét kihasználva nemcsak az előtér, de a fellegvárba vezető út is ellenőrizhetővé vált. Az erődítés folyamatosan zajlott, ágyúlőrések kerültek kialakításra. Az erődítmény sarkait voltak hivatottak megerősíteni az ún. Perényi-torony, valamint az ún. Bebek-torony, melyek a várfalból kiugró alakjuknak köszönhetően lehetővé tették az egész erődítmény előtti tér tűz alá vételét. Az átépítés valószínűleg 1551-ben fejeződött be, amire a középső vár ún. Bebek-kapuja feletti felirat utal. A feliratot az egykori tulajdonos címere és a 27. zsoltárból vett idézet díszítette: „Az Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek“. A Bebekek pálmás címere szolgált alapul Fülek város mai napig használt címerének is.
Bebek Ferenc idővel hátat fordított a császárnak és a saját útját kezdte járni. Nem válogatta meg eszközeit, a legsúlyosabb gaztettektől sem riadt vissza, ráadásul még hamis pénzt is veretett. Nyíltan az uralkodó ellen fordult, sőt mi több, próbálta meggyőzni a kelet-szlovákiai városokat, hogy árulják el a királyt és keljenek fel ellene. A reformáció után Bebek Ferenc protestáns lett, minek okán 1544-ben parancsára minden ferencesnek el kellet hagynia a várost, és csak 1612-ben, Bosnyák Tamás, füleki várkapitány támogatásának köszönhetően térhettek vissza. Bebek Ferenc nevéhez fűződik a füleki vár ostroma is. A vár kapitányává hű emberét, Jánossy Pált nevezte ki. Jánossy azonban egy alkalommal Gömörbe utazott lakodalomba. A várőrség kihasználta a parancsnok távollétét, s a középső várban dorbézoltak. Szolgált Füleken, ebben az időben egy szerecsen fogoly, akit a források Aethiopsnak neveznek. Észrevette, hogy a felső várban van egy őrizetlen ablak, mely a szemét ledobására szolgált, s felhívta rá a szécsényi Hamza bég figyelmét. A bég határozottan reagált a fogoly jeladására, és még azon az éjjelen a füleki vár alá vezette katonáit. Néhány száz török egy kötélhágcsó segítségével jutott a felső várba. A fellegvár ágyúiból lőtték az alsó várban lévő Bebek-féle őrséget. A katonák magukhoz tértek ittas állapotukból és követeket küldtek Bebekhez és Jánossyhoz, segítséget kérve tőlük. A török katonaság a magyarok vezéreit 14 nap után Rimaszombat felé történő visszavonulásra kényszerítette, s a magyar katonák szétszéledtek. Az ostromlott várőrség kénytelen volt feladni a várat.
Forrás:
- A füleki vár évszázadai, Füleki Vármúzeum, 2014
- Drenko Jozef: Kapitoly z dejín Fiľakova 1. – Fiľakovský hrad, Regionálne kultúrne stredisko Lučenec, 1992
- Drenko Jozef: Kapitoly z dejín Fiľakova 3. – Z kultúry Fiľakova, Regionálne kultúrne stredisko Lučenec v spolupráci s Mestským kultúrnym strediskom vo Fiľakove, 1994
- P. Kőnig Kelemen: Fülek vára, 1942
- Pačaj Peter: Keď Bebek bašoval nielen na Krásnej Hôrke. In: https://korzar.sme.sk/c/4594621/ked-bebek-basoval-nielen-na-krasnej-horke.html
- Šimkovic Michal – Agócs Attila: Fülek vára – Várkalauz, Füleki Vármúzeum, 2014