A „Jövőnk a múltunkban” című időszaki kiállítással a Magyarország területén letelepedett nemzetiségek, ez esetben a szlovákság megőrzött hagyományai előtt szeretnénk tisztelegni. Magyarország benépesítésének és a különböző nemzetiségű népek együttélésének gondolata már Szent István király Imre herceghez írt intelmeiben is megjelenik, mégpedig az alábbi formában: „Nam unius linguae uniusque moris regnum, imhecille et fragile est” – „..Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő...”. A tárlat népszokásokon keresztül viseletes bábuk és fénykép-nagyítások segítségével mutatja be a magyarországi szlovákság népi kultúráját. A kiállítás kurátora: Király Katalin, PhD., a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének igazgatója.
A mai Magyarország területére a XVII. század közepétől folyamatosan érkeztek szlovák telepesek. 
A gazdasági, társadalmi és világnézeti tényezők következtében megindult migráció közel 200 esztendeig tartott. Nagy számban telepedtek le szlovákok a hegyvidéken (Zemplén, Bükk, Mátra, Cserhát, Pilis, Vertes, Gerecse és Bakony) és a síkságon (Duna-Tisza köze, Tiszántúl) egyaránt. Megélhetésüket az erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, állattartás, halászat, szén- és mészégetés biztosította, de hagyományos kézműves mesterségekkel is foglalkoztak, mint pl. a drótozás vagy üveggyártás.
A magyarországi szlovákság több mint kétharmada evangélikus vallású. Nógrád, Pest, Bács-Kiskun megyékben és a Tiszántúlon élnek. A katolikusok (római és görög katolikusok), baptisták, adventisták az ország északi hegyvidékén és a Dunántúlon telepedtek le.
A több mint 350 esztendeje Magyarországon élő szlovákság nyelvileg erősen asszimilálódott közösségei napjainkra tradícióközösségekké váltak. 
Az újjáélesztett hagyományos kultúra összetartó erőként jelenik meg ünnepnapjaikon, és formálja identitástudatukat. A paraszti kultúra évnegyedes szokásai, az egyházi és gazdasági esztendő ünnepei az új évezredben új funkciót kaptak a magyarországi szlovákok életében. A kulturális szerveződés mára tudatossá vált, intézményi rendszer kereteiben zajlik. A közösségek által ápolt örökség – habár a múlt hagyományaiból táplálkozik –, fontos szerepet tölt be a szlovákság jelenében. A magyarországi szlovákok hagyományait többnyire a vallásos emberek őrzik, hiszen ők általában megtartják az egyház előírásait, amelyek gyakran a rítusok alapjai. Éppen ezért a legtöbb hagyományos elemet a vallási élethez kötődő szokások (Mária-kultusz, karácsonyi és húsvéti ünnepkör) őrzik napjainkban. A Mendén élő szlovák evangélikusok pünkösdi templomdíszítési szokása mára felkerült a magyarországi szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. Ez jó ok arra, hogy ráirányítsuk a nyilvánosság figyelmét a magyarországi szlovákok további értékes örökségeire.
A tárlat a szlovákság évszázadok során formálódott kulturális örökségét hivatott a nagyközönség elé tárni, amelynek segítségével az egyetemes magyar kultúra részét képező, velünk együtt élő nemzetiségek értékeire kívánjuk felhívni a figyelmet. A kiállítás megrendezésével egy sorozatot indítunk el, amelynek keretében a jövő esztendőben egy újabb, hazánk területén letelepedett nemzetiséget ismerhetnek meg közelebbről az érdeklődők.