II. Koháry István, a füleki vár kapitánya
Fülek főkapitányi tisztségét 1664 és 1682 között II. Koháry István töltötte be, aki 1649-ben látta meg a napvilágot a csábrági várban, I. Koháry István és Balassa Judit elsőszülött gyermekeként. Gyermekéveit harcedzett férfiak közt töltötte. A nagyszombati jezsuita kollégiumban folytatta tanulmányait, amikor apja Léva alatt életét veszítette. A király az ekkor mindössze 15 éves fiút nevezte ki a füleki vár kapitányává. A kollégium befejezése után a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait. Doktori értekezésének megvédésén maga az uralkodó is jelen volt a bécsi Szent István székesegyházban.
Balassa Judit Csábrágon keltezett, Koháry Istvánnak szánt leveleiből betekintést nyerhetünk a várnagy magánéletébe. Az érdekes, olykor vicces momentumok eddig kevésbé ismert oldaláról mutatják be a kapitányt: egy alkalommal például anyjának kellett figyelmeztetnie Koháryt, hogy hagyjon fel a váron kívüli állandó szánkózással és vadászattal, hiszen ezek nemcsak önmagukban veszélyesek, de az ellenség is könnyen rajtaüthet Füleken, vagy őt elhurcolhatja fogságba. Máskor pedig a rendszertelen táplálkozása, valamint egészsége miatt így aggódott édesanyja: „...nappalból éjszakát, éjszakából nappalt ne csinálj...“.
Koháry Istvánban nagy volt a megfelelési vágy. Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy igyekezett ritkaságokkal kedveskedni feljebbvalóinak. 1672-ben, mikor Esterházy Pál és Bercsényi Miklós kíséretében végigjárták a végházakat (végvárakat), és Fülek felé közeledtek, akkor Koháry az édesanyját kérte meg arra, szereztessen császármadarat, fajdot és vadakat, hogy illően meg tudja majd őket vendégelni. A főkapitány nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megfelelő öltözetben és felszereléssel szálljon táborba. 1682 júliusában, mikor parancsot kapott, hogy csatlakozzon a császári táborhoz, édesanyjának írt levelet, melyben arra kéri, küldjön neki ruhákat otthonról: „...hogy böcsületesen lehessek az Méltóságos nagy Emberek előtt...“.
Bővebben: Kevésbé ismert tények és érdekességek városunk múltjából